Tárnics Bt. - dr. Babulka PéterNépi orvoslás, (népi) gyógynövényismeret, fitoterápia |
BEMUTATKOZÁS
|
A hagyományos orvoslás évszázadai vándorkiállítás
A milleniumi kiállítás a Kárpát-medencében élő magyarság betegségekkel kapcsolatos elképzeléseiről,
gyakoribb betegségeiről és a betegségek gyógyításának néhány módjáról ad vázlatos képet.
A kiállítás mintegy 150, népi gyógymódot és gyógyító embereket bemutató archív fekete-fehér és 50,
gyógynövényt ábrázoló színes képből áll. Mindezt számos tárgyi emlék és sokféle gyógynövény egészíti ki.
A Füveskönyvek (16-19. század) címet viselő kiállítási részben teszünk arról említést, hogy Európában a
könyvnyomtatás feltalálásának és terjedésének köszönhetően a 15. században jelentek meg az első füveskönyvek,
melyeknek szerzői részletes leírást adtak a gyógynövények természetéről, külső és belső hasznairól.
Megtudhatjuk azt, hogy a magyar nyelvű füveskönyvek megszületésére nem csak az európai munkák voltak
nagy hatással, henem az is, hogy haladó gondolkodású, európai műveltségű főurak (Nádasdy Tamás,
Battyhány Boldizsár és mások) nemes támogatásának köszönhetően az ország több pontján (például Sárváron,
Németújváron, Kolozsváron) folyhatott pezsgő tudományos élet a 16. században, mégpedig itáliai és német
egyetemeken végzett orvosdoktorok, orvosbotanikusok, illetve tudós gyógyszerészek közreműködésével.
De a herbáriumok megszületését segíthette az is, hogy a tudományos munkában olyan Európa szerte ismert
(orvos)botanikus is részt vett, mint amilyen a belga Carolus Clusius volt. A Batthány Boldizsárnál
vendégeskedő Clusius 1583-ban Németújváron adta ki az egyetemes botanika első, Beythe Istvánnal együtt
elkészített önálló etnobotanikai munkáját, a Stirpium Nomenclator Pannonicust, azaz a magyar nép
növényismereti jegyzékét. A Nomenclator magyar növénynevei bekerültek az európai Herbárium-irodalomba
és e nevek jelentős részét Clusius a 17. századi ,,világflórába" (Rariorum plantarum historia) is bedolgozta.
Mindezek mellett a főúri, polgári botanikuskertek létesülése és a magas fokon állott kertészkedés is segítette
a Herbárium-irodalom megerősödését.
A kiállítás legnagyobb egységét a Népi orvoslás és népi növényismeret (19-20. század) című rész adja, ahol a népi ember- és állatorvoslás főbb jellemvonásaival, a racionális- és mágikus (hiedelmeken alapuló) gyógymódok ( gyógyfüves orvoslás, masszírozásterápia, fürdőterápia, nadályozás stb.) sokszínűségével, a gyógyító emberek (füvesek, javasok, csontrakók, nadályosok, öntőasszonyok, ráolvasók stb.) tevékenységével, valamint a gyógynövények alkalmazásának különféle formáival ismerkedhet a látogató. Ebben a részben kiállítási enteriőrök ill. szituáció bemutatások segítségével próbáltuk meg rekonstruálni azt, hogyan történhettek a szülések a 19. század második felében, melyek voltak a reuma kezelésének leggyakoribb módjai és miként készíthették el a fájdalmat enyhítő gyógynövényfürdőket; valamint azt, hogyan nézhettek ki néhány évtizeddel ezelőtt a gyógynövénypiacok és melyek voltak az akkortájt leginkább keresett, illetve használt gyógynövények. A kiállítás olyan neves népi orvoslás kutatók (Dr. Oláh Andor, Dr. Vajkai Aurél, Dr. Kóczián Géza és Dr. Gunda Béla) életrajzának és munkásságának bemutatásával zárul, akik gyűjtéseikkel, közleményeikkel, egyetemi oktatói, illetve ismeretterjesztői tevékenységükkel sokat tettek azért, hogy a népi orvoslás és népi növényismeret a köztudatba kerülhessen, és a kutatásban lelkes követőkre találhasson.
A kiállítás látogatható volt: |